Zsírégetők, fogyasztószerek, diéták szerepe, avagy „nem én tehetek róla”
Zsírégetők, fogyasztószerek, diéták szerepe, avagy „nem én tehetek róla”
Korunk egyik alapvető problémája a túlsúly. Sokan sokféleképpen kerülnek ebbe a kalapba. Anyagcserezavar, lelki problémák kompenzálása, masszív lustaság… Sokféle okkal találkozhatunk, de a lényeg, hogy mostanra már a fél világ küzd a probléma ellen nap, mint nap, több-kevesebb sikerrel. Melyek a legnépszerűbb módszerek?
A mozgás és az egészséges táplálkozás mellett, az étrend kiegészítők és a speciális divatdiéták, divatételek viszik a prímet. Milyen tételeket találunk a piacon? Tabletták, kapszulák, teák, italok, 90 napos, szénhidrátmentes pékáruk, káposztaleves, és még milliónyi verzió. Van, amelyik megköti a zsírmolekulákat; van, amelyik kipucol; van, amelyikben csökkentett a szénhidrát, stb., stb. Évente számolatlanul jelennek meg új és új étrend kiegészítők és diéták a piacon, amelyek a legkülönfélébb módon harcolnak a pocakkal. Egytől-egyig garantáltan reformot, önbizalmat, kockahasat ígérnek. és szép új életet. A nagy szám miatt óhatatlanul felmerül a kérdés: ha mindegyik garantálja a világraszóló eredményeket, akkor miért kell mindig egy új változat?
Biztosan léteznek hatékony pirulák és módszerek, de a legnagyobb csábítás talán mégsem a valós eredmény. Az igazi népszerűséget a felelősség átvétele jelentheti. Az emberek javarésze pontosan tisztában van saját lelki erejével, jó és rossz tulajdonságaival. Hogy ezekből mit vall be magának, mivel eteti az egóját, az már más tészta (természetesen durum). Néha többre, néha kevesebbre értékeljük magunkat, de sajnos a legritkább esetben tárgyilagosan. Mindegy melyikről van szó az első kettő közül, a konfliktusokat megsínylik az emberek. Ha valaki már többször megpróbálkozott új élettel, kihívásokkal, feladatokkal, és sok esetben kudarcot vallott, akkor köszöni szépen, de nem kér még egyet. Vagy még lejjebb taszítanak az önsajnálatba, vagy egyre több kifogást kell találni, miért nem vagyunk már milliárdos topmodellek. Márpedig az életmódváltás ilyen konfliktus. Ráadásul a keményebb fajtából. Napi munkát igényel, és hosszú hónapokat, akár éveket, amíg rögzül. Ekkor lép elő a pirula a sötétből, és kínál egy lehetőséget. Megeshet, hogy nem hat érdemben. Megeshet, hogy fogyunk pár kilót, aztán azzal a lendülettel vissza is szedjük, és kockák sincsenek. Mégsem vagyunk boldogtalanok. Vajon miért? Mert elmondhatjuk, hogy nem a mi hibánk. Mi mindent megtettünk: követtük a használati útmutatót, a szomszédtól útmutatásait, a net legjavának ajánlásait. És tessék, mégsem működik a dolog. Csakhogy nem mi nem működünk, hanem a pirula. Nem mi vagyunk azok, akik nem hajlandóak kevesebbet enni, akik kifogásokat találnak, hogy miért nem mozognak, miért nem foglalkoznak önismerettel. A pirula követte el a hibát. És persze a következő pirula, utána az azt követő. Ez az élmény megfizethetetlen, hiszen felszabadít a saját magunkkal szembeni felelősségünk alól. Így lesz létjogosultsága a százezer féle fogyókúrás módszernek, hiszen mindig kell egy új lehetőség a lelki teher – hogy újra csődöt mond az akaraterőnk - ledobására.
Talán éppen ezért lenne érdemes átgondolni, hogy tényleg ezt akarjuk-e. Stagnálni egyhelyben egy lehetséges életminőség tizedénél, csak mert kényelmes… Idő- és energiaveszteségnek tűnik, akárhonnan nézem. Cserébe bármikor vehetünk egy nagy levegőt. Átgondolhatjuk, van-e valós fizikai gát, ami ellen nem, vagy csak korlátozottan lehet tenni, vagy a gondolkodásmódunk akadályoz minket a fejlődésben. Ha az utóbbi, akkor jóval több munkával ugyan, de tartósabb és magasabb szintre emelhetjük azt az élvezetet, amit a pirula csak pár pillanatra képes megadni.